2019. december 6-án iskolánk 8. osztályos tanulói rendhagyó történelemórán vettek részt Budapesten a Terror Házában. Ezen a napon mi is részesei lehettünk a történelemnek. Sokat foglalkoztunk már a XX. század ezen időszakával, amit a múzeum anyaga is feldolgoz, de azt hiszem, ettől szemléletesebben soha nem tudtuk volna bemutatni a terror sajátosságait.
Szimbolikus tárgyakkal, rengeteg kordokumentummal, elsősorban korabeli dokumentumfilmekkel, illetve korabeli híradórészletekkel, propagandafilmekkel, történelmi visszaemlékezésekkel találkoztunk, amik a korszakot idézik, vagy az áldozatoknak állít emléket. Sok teremben van számítógép, ahol információkat kérhettünk a kiállításról, bár úgy gondolom, hogy a tárlatvezetésünk annyira szuper volt, hogy ezzel a lehetőséggel nem is sokan éltek.
Ami először megdöbbentette a gyerekeket, hogy a körfolyosós ház udvarának közepén egy szovjet tank áll, egy gázolajjal teli medencében. A tank körül pedig több emelet magasságban az áldozatok portréi láthatóak.
Néhány terem a kor hangulatát idézi fel. A Beszolgáltatások Terme szilikonból készült disznózsírkockákat ábrázoló labirintuson vezet keresztül, az Igazságszolgáltatás Terme pedig olyan bírósági szobát idéz, ahol a falak, a padló és a bútorok korabeli perdokumentumokkal vannak beborítva. Az ötvenes évek erőltetett iparosítására emlékeztet az Alumínium Terem, ahol minden az akkoriban magyar ezüstnek nevezett fémből készült. A szimbolikus jelzések közé tartozik a lefüggönyözött fekete autó, és a kivándoroltak képeslapjaival beborított szoba.
Lassan haladó lift vezet a földi pokolba, amely időt adott az átlényegülésre. Az ereszkedés során, egy filmen a kivégzés módszerét tárják fel. Már ezt is borzalmas volt hallgatni, de ami lenn fogadott, attól mindenki elnémult.
A pincében rekonstruálták a börtöncellákat. Vizes cella: napokig, térdig hideg vízben…, rókalyuk: a teljes sötétség egy méter magasságú térben…, karcer: a bezártságérzet tébolya, fél méter alapterületű lyukban… Aztán megláttuk a kínzókamrát a nyilasok és az ÁVO használta kínzóeszközökkel, a vesztőhelyet az akasztófával. A Könnyek Termében olvasható az épületben meggyilkolt összes áldozat neve. Egy másik teremben bitófákat láthattunk, rájuk függesztett elutasító kegyelmi kérvényekkel és kivégzési jegyzőkönyvekkel.
Három órát töltöttünk benn a múzeumban, de ezt senki nem érzékelte, számunkra megállt az idő. Sokan inkább azért nehezteltek, mert nem jutott idő mindent megnézni, meghallgatni, kipróbálni. Többen mondták, hogy ide vissza kell még térnünk.
Maga az időjárás is hangulatában igazodott a kor hangulatához: sötét volt, ködös, nyirkos, hideg. Beszélgetéssel, vacsorával és egy színházlátogatással próbáltuk oldani a feszültséget. Este 19 órától egy fergeteges vígjátékot néztünk meg a József Attila Színházban, hogy jobb kedvre derüljünk, ami sikerült is.
Én úgy gondolom, hogy egy tartalmas, szép napot töltöttünk együtt. Hiszem, hogy ilyen napok is kellenek, ezek is segítenek abban, hogy jobban megismerjük történelmünket, és általa jobb emberekké váljunk.
Kanyóné Preszoly Ibolya
