Az élet szép

„Az élet szép, az élet minden, 
S míg létezhet a földön ember,
A lánc mi egybeköt nem hullhat szét!
Lesz út –lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd, világod titkait!
Az élet szép, az élet minden, 
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs őrőkké tiéd…”

November 21-én néztük meg Kassán a Thália Színházban a Légy jó mindhalálig című musicalt, melyet Móricz Zsigmond regénye alapján Dudás Péter rendező vitt színpadra. Hosszabb idő eltelt már azóta, de még mindig énekelgetjük, dúdolgatjuk, idézgetjük Kocsák Tibor fülbemászó dallamait és Miklós Tibor dalszövegeit. Van, amikor nagyokat nevetünk rajta: „Akit az istenek utálnak, tanítóvá teszik”, „Miért csak tíz perc, a Tízperc?” s van, amikor elérzékenyülünk, mert eszünkbe jut az a kedves ismerősünk, aki szintén csodálatosan énekelte és játszotta Valkay földrajztanár szerepét, és már nincsen közöttünk.

A Légy jó mindhalálig a magyar irodalom egyik alapműve, amely kötelező olvasmány is 8. osztályban. A mai diákok kicsit nehezen olvassák, értik meg, hiszen rengeteg benne a számukra ismeretlen szó. Az egyik tanítványom úgy fogalmazott, hogy külön szótár kell a megértéséhez. Egyszerűen nem értettem, hogy miért nem szeretik olvasni, amikor én még ennyi idősen is mindig újraolvasom, egyre több olyan mondatot találok benne, ami hozzám szól, ami megérint. Ekkor határoztam el, hogy elviszem őket színházba. A musical műfaja könnyedebb, közelebb is áll hozzájuk, hátha ismét népszerű tud lenni ez a klasszikus mű. Amin meglepődtem, hogy nagy volt az érdeklődés nemcsak a 8. osztályosok körében, hanem az alsóbb évfolyamokon is. Az osztályfőnökök segítségével beindult a szervezés, s ekkor már úgy gondoltam, hogy vigyük el színházba az érdeklődő szülőket is, hiszen a téma ma is aktuális mindenki számára. Móricz a jóság és a jóságba vetett hit példaképét állítja elénk Nyilas Misi személyében. Ezzel áll szemben az őt körülvevő emberi gyarlóság, árulás, képmutatás és gyengeség. Sokunkat elgondolkodtatott az, hogy mennyi idő eltelt 1894 óta, s vannak dolgok, amik nem változtak! Sajnos!

A közel 150 ember véleménye az volt, hogy csodaszép csütörtök estét töltöttünk el együtt. Én is így érzem. Még ilyen mondatokat is hallottam: „Feltétlenül el fogom olvasni a könyvet is. Olyan jó volt!”
Végezetül köszönetet kell mondjak a színház minden dolgozójának, a szíves fogadtatásért, és az osztályfőnököknek, hogy segítették a munkámat.

Kanyóné Preszoly Ibolya

Móricz nyomában

2019. november 21-én az iskolával Kassára utaztunk a Thália Színházba. A „Légy jó mindhalálig”-ot néztük meg, ami nekünk, nyolcadikosoknak hasznos is volt, hisz ki az, aki manapság kötelezőt olvas? És nem is bántam meg, hogy elmentem / mentünk, megvolt a hatása.
Bár én a könyvet nem olvastam, csak a filmet néztem meg, teljesen más volt „élőben „színészekkel, „színesben „látni ugyanazt az alkotást. Olyan ez, mintha Picassot, Dalit és Van Goghot kérnénk meg, hogy fessék le ugyanazt a tájat, mindhárom festmény teljesen más világ lenne, mégis a téma tőle ugyanaz.
Már eleve jól kezdődik ilyenkor a kirándulás, hisz a barátokkal való utazást mindenki szereti, még ha néha eleged is van a zenéből. Maga a Thália Színház épülete is fantasztikus volt, bár őszintén megvallva kicsit nagyobbra számítottam. A terem valóban nem volt nagy, rajtunk kívül nem is voltak mások, vagy csak nagyon kevesen.
Igazi „színházhangulat” volt, mint ilyenkor mindig. Apró kacajok és dallamos cseverészés a magassarkúk, topánkák, kisruhák és ingek között. A ruhatárosok is kedvesek voltak, barátnőmmel meg is jegyeztük, hogy egyikőjüknek, egy fiatal lánynak, milyen jó a haja, szemüvege, milyen szép az arca.
Miután elfoglaltuk helyeinket, még pár perces sutyorgás kezdődött, azzal leoltódtak a lámpák, és kezdődött is a darab.
Már az első percekben jóízűen kacagtunk, mikor még a történet „rendesen” el sem kezdődött, mert hát igen…. a tolvajokból lesznek milliomosok. Sorra ismertük meg az egyre fiatalabb gyerekszínészeket, ahogy táncoltak, énekeltek, alakították szerepeiket. A zenés, éneklős részek pedig egyre inkább kezdtek a fülünkbe mászni.
Hüledezve figyeltük, hogy bár milyen fiatalok a színészek, a tehetségük mégis az egekben szárnyal. S mikor Nyilas Misi a már olyan mélyecskés hangjából kiburkolózva egy magas, kellemesen gyerekes hangú solot nyomott le, hátast dobtunk a barátnőimmel.
A  tetőpont azonban  csak ezek után érkezett. Mikor Misi bírósági ügye következett, teljesen feszült lett a hangulat, amit a drámai zene az énekesekkel csak még inkább feldobott. Amikor Misi úgy dönt, „hogy már nem akar többé élni, „.az a szenvedés, ahogy rémülten vergődött, mint egy törött szárnyú madár, úgy meghatott, hogy el kellett morzsolnom egy a szemem sarkában megjelenő könnycseppet.
Miután vége lett a darabnak, még lehetett fotózkodni a színészekkel, majd lassan elindultunk.
Összefoglalva egy nagyon jó darabot láthattunk, és szerintem senki nem bánta meg, hogy ezt a délutánt színházlátogatással töltötte. Arról nem is beszélve, hogy ingyen „lóghattunk” a suliból. Nagyon megszerettette ez az előadás velem Móricz könyvét, ezért mindenkinek ajánlom, hogy feltétlenül olvassa el!

Jaskó Emőke
8.b